3. fejezet

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm az előző fejezethez érkezett komikat.
Másodszor pedig meghoztam a fejezetet. Tudom, hogy sokat kellett rá várni, amit sajnálok is, de ez most NAGYON HOSSZÚ lett szerintem, kb két fejezetet tesz ki, úgyhogy nagyon örülnék, ha jó sokat komiznátok. :)
Köszi és jó olvasást

Waltex :)

3. fejezet


(Tom szemszög)

Úton vagyok Kellan felé,  mert anyu unszolt, hogy kérjem el drága barátom törifüzetét, ugyan is ahogyan ő fogalmazott:  "Kellan rendes gyerek, és megtanulja az anyagot. Neked még le sincs írva. Gyerünk, kérdd el a füzetét és lemásolni!"
Úgyhogy most megyek Kellan-hez, legalább dumálunk egyet...a törit meg ki nem szarja le?

Amikor odaértem, becsöngettem, majd nemsokára Kel nyitott ajtót. Időm sem volt köszönni, mert megláttam a lépcsőn egy lányt. Rohadt jó csaj. Úristen! Csak néztem őt, mire ő elmosolyodott, majd elpirult. Szóval zavarba tudom hozni. Könyveltem el magamban. De ő kicsoda? Ő lenne Kellan unokahúga? Neee... Remélem nem gondolta komolyan hogy nem enged a közelébe. Kell nekem. Mire feleszméltem, már nem volt sehol.

-Ne, haver. Mondd, hogy nem találod dögösnek. -mondta Kel könyörgőn.

-Bocs tesó, de nem mondhatom. -válaszoltam vigyorogva. -És nem tilthatsz el tőle, hacsak ő nem akarja.

-Jól van. Én nem is akarlak eltiltani tőle, csak kérlek, ne használd ki. Ahogy megismertem, ő nem olyan lány. Legyetek jóban. Sőt, örülnék neki, ha jó barátok lennétek, de ne legyen köztetek több. Oké?

-Oké. -mondtam egy beletörődött sóhaj kíséretében. Mondjuk igaza van. Ő az egyik legjobb haverom. Köcsögség lenne kikezdeni az unokahúgával. Nehéz lesz, de próbálok csak haver lenni. Remélem legalább annyi lehetek.

-Kösz. -köszönte meg, miközben kezet fogtunk. -Nem jössz be?

-De igen. Kösz. - Egyenesen a konyhába mentünk, ahol ott ült Kellan anyja, és a csaj.

-Jó napot Mrs. Lutz. Szia. -köszöntem nekik. -Jaj, látom rosszkor jöttem. -néztem a megterített asztalra. -Már megyek is.

-Tom! Nem jöttél rosszkor. Nincs kedved velünk ebédelni? -kérdezte Mrs. Lutz.

-Én tényleg nem akarok zavarni...

-Nem zavarsz. Kellan, elővennél még egy tányért? -kérdezte fiát, ő meg teljesítette anyja kérését. Amikor Kellan lerakta a tányért, megszólalt.

-Jajj, de hülye vagyok. Ne haragudjatok! Kris, ő itt az egyik legjobb haverom, Tom Sturridge. Tom, ő pedig az unokahúgom, akit a húgomként szeretek, Kristen Stewart. -mutatott be minket egymásnak, mire Kristen-hez léptem, és kezet fogtam vele.

-Nagyon örvendek. -mondtam egy mosollyal.

-Én is. -mondta, majd elkezdtünk enni. Miután végeztünk, Kel megkérdezte ittlétem valódi okát. Tényleg már el is felejtettem.

-Köszönöm a finom ebédet Mrs. Lutz. -mondtam, majd elindultunk felfelé Kelannel a szobájába.


(Kristen szemszög)

Amint a fiúk felmentek, megfogtam a tányérokat, és a mosogatóba helyeztem őket, majd elkezdtem mosogatni.

-Hagyd csak Kristen. Majd én. -állított meg Mary. Végül megegyeztünk, hogy én elmosogatok, ő pedig elöblíti az elmosogatott edényeket. Közben nagyon jót beszélgettünk. Nagyon kedves nő. Rengeteget megtudtam róla és a családról. Szerencsére nagyon jól kijövünk. Mint a beszélgetésünkből kiderült, holnap már kezdek is az itteni gimiben. Ennek gondolatára a gyomrom összeszorult.

-Szólnál Kellan-nak, hogy rakja el a cuccát a garázsból, mire az apja hazajön? -kérdezte, mire csak bólintottam, és már mentem is Kel szobája fele. Bekopogtam, és miután megkaptam az engedélyt, beléptem. Tommal ültek az ágyon és beszélgettek.

-Ne haragudjatok, nem akarok zavarni, csak azért jöttem, mert anyukád megkért, hogy szóljak, hogy rakd el a cuccaidat a garázsból, mielőtt apukád hazajönne. -mondtam Kellan-ra nézve.

-Kösz Kris. Srácok, nincs kedvetek segíteni egy kicsit? Sok cucc, van és lehet, hogy valaminek a hasznát vennéd Tom.

-De szívesen. -válaszolt az említett.

-Kris?

-Oké. -egyeztem bele én is, majd mentünk a garázsba.

*****

Mire végeztünk, már Tom-mal is sikerült megismerkednem. Nagyon jó fej és vicces. szerintem még életemben nem nevettem ennyit. Amikor Tom elment, egy öleléssel és puszival köszöntünk el. Kicsit meglepődtem, de jól esett, hogy már ő is elfogadott.

Kel-lel bementünk a házba, és neki álltunk vacsorát készíteni.

-Látom nagyon jóban lettél Tom-mal.

-Igen. Nagyon jó fej.

-És mond csak. Nem tetszik neked véletlenül? -ez a kérdés váratlanul ért, nevetnem kellett. Tom tényleg jó fej. Bolond.

-Dehogy. Tom jó fej, vicces és bolond, de én csak barátként tudok ránézni. Honnan jutott ilyen az eszedbe?

-Megkönnyebbültem.

-Miért?

-Tudod, Tom inkább az egy éjszakás kalandok híve. Ha tetszene neked, nem szeretném, hogy csalódnod kellene.

Mire mindennel végeztünk, már későre járt. Elköszöntünk Mary-tól, majd felmentünk a szobáinkba. Összeszedtem az alvós cuccom, majd mentem fürdeni. Amint a forró víz a bőrömhöz ért, ellazultak az izmaim, és megszállt a nyugalom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy jéghideg víz folyik a csapból. Gyorsan megtörülköztem, felöltöztem, fogat mostam, majd befeküdtem az ágyba. Az első itt töltött éjszakám. Gondoltam magamban, amikor kopogtak az ajtón, majd Kellan jött be a szobába.

-Nem zavarok? -kérdezte,miközben leült mellém az ágyra.

-Te sosem zavarsz. -jegyeztem meg vigyorogva.

-Lenne kedved egy kis esti beszélgetéshez? Nem tudok aludni.

-Persze.

-Várod már a holnapot?

-Inkább izgulok. Félek, hogy nem fognak befogadni.

-Ezen kár izgulnod. Anyu is nagyon megkedvelt, Tom... na hát őt le se tudod majd vakarni magadról, és én is nagyon megkedveltelek húgi. -mondta, miközben a mondat végén, összeborzolta a hajam, amit nevetve tűrtem.

-Köszönöm. -mondtam, majd megöleltem őt. Ez eszembe juttatta a Cameron-t. Ki tudja mi van vele? Lehet soha többé nem látom. Kel is a bátyám most már. Őt már nem akarom elveszíteni.

-Holnap bemutatlak valakinek. -nézett rám vigyorogva, miután elengedtük egymást.

-Kinek? -néztem rá kicsit félve.

-Nikki-nek. Ő a barátnőm. Szerintem jól kifogtok majd jönni.

-Remélem.

-Húú, későre jár. Hagylak aludni. Holnap lesz az első napod. Nehogy nekem úgy ülj végig az első órán, hogy alig tudod nyitva tartani a szemed. Jó éjt húgi. -mondta, majd homlokon puszilt.

-Jó éjt bátyus. -mondtam én, is majd hallottam, hogy kattan a zár, ahogy Kel, kiment a szobából. Nemsokkal később végre sikerült elaludnom.

*****

Reggel arra keltem, hogy valaki istentelenül ráz.

-Mi van már? -dörrentem rá mérgesen és egy vigyorgó Kellan-nal találtam magam szembe.

-Hogy mi van? Az első napod a suliban az van. Jaj, de várom, hogy megismerd a többieket. Amúgy mond csak: Már az első napodon el akarsz késni? -erre a válaszom csak egy fáradt nyögés volt. -Ejnye húgi, kicsit több lelkesedést, ha kérhetem.

-Jól van. Két kérdésem lenne: Mennyi az idő? És mikor indulunk?

-7óra van, és fél 8-kor indulunk. -erre egy újabb elkeseredett nyögést válaszoltam.

-Oké. Gyorsan lezuhanyozom, aztán felöltözöm és indulhatunk. -mondtam, majd bementem a szobából nyíló fürdőbe.


(Kellan szemszög)

Amikor még Kris nem volt itt, meséltem Nikki-nek, hogy jön. Ő persze teljesen besózott, hiszen ez a hír, egy újabb barátnőt és új vásárló társat is jelent. Már nagyon várta, hogy megismerhesse, de a hétvégén nem tudott átjönni, de mindenképpen ő akarta felöltöztetni az első napján, így megmutattam a Kristen-ről készült képet, és az alapján ment el vásárolni neki.

Így felhívtam Nikki-t, hogy megkérdezzem, milyen ruhákat készítsek elő húgomnak. Ő elmondta, majd elmondása alapján válogattam össze Kris cuccait. Nemsokkal az után, hogy kész lettem, kilépett a fürdőből, majd az általam kikészített ruhakupacra nézett az ágyán. Mielőtt bármit is kérdezhetett volna, elmagyaráztam neki.

-Tudod meséltem neked Nikki-ről. Hát, neki is meséltem rólad. Már az elmondásaim alapján megkedvelt, és reméli, hogy jóban lesztek. És hát ő eléggé vásárlás és ruhamániás. A fejébe vette, hogy ő akar felöltöztetni téged az első napodon, így bevásárolt, és amíg fürödtél, telefonon elmondta, hogy mit vegyek elő, hogy mibe öltözz. Szóval légyszi ezeket vedd fel. -egy darabig gondolkodott, majd a kikészített ruhákhoz ment és megvizsgálta őket.

-Kel, én ezeket nem veszem fel. -jelentette ki.

-Kérlek Kris, ha nem ezekben jössz, Nikki kicsinál. -erre elkezdett nevetni.

-Ez egyáltalán nem vicces.

-Nem néztem volna ki belőled, hogy papucs vagy.

-Nem vagyok papucs, de most nem érünk rá ezen veszekedni. Mi bajod van ezekkel? -kérdeztem miközben a kikészített ruhái felé mutattam.

-Túl kihívóak.

-Naa, kérlek Kris...


(Kristen szemszög)

-Naa, kérlek Kris... -kérlelt nagy, boci szemekkel.

-Ajj, jól van, de most kifelé. -mondtam tettetett mérgességgel, miközben az ajtó felé mutattam.

-Imádlak húgi. -mondta ismét azzal a levakarhatatlan vigyorral az arcán, miközben egy puszit nyomott az arcomra, majd kiment a szobából.

Sóhajtottam egyet, majd a kezembe vettem a ruhákat, végignéztem rajtuk, majd felöltöztem. Amikor kész lettem, vetettem egy pillantást a tükörbe. Jól állt, nem azzal volt a gond, de ez nem az én stílusom. Mindegy. Ha ezzel boldoggá teszem Nikki-t és Kellan-t akkor ki kell bírni. Fel kaptam a táskámat, beledobáltam a fontosabb dolgokat: telefont, fülhallgatót, egy pár tollat, majd lementem.
Kellen-t az előszobában találtam, ahogy a cipőjét veszi fel. amikor mellé értem, a kezembe nyomott egy dobozt és egy pár magassarkú cipőt. Fintorogva -a magassarkú miatt- elvettem tőle mindkettőt, majd belenéztem a dobozba.

-A kaját köszi, ami pedig a cipőt illeti, érzem, hogy felesleges lenne vitatkozni, úgyhogy ezért még jössz eggyel.

-Megint imádlak. Ja és csini vagy. -mondta, mire megforgattam a szemem, és belebújtam a nyak kitörős csizmámba, majd beledobtam a táskámba a kajás dobozt.

Amikor mindketten kész lettünk, Kel elkezdett kifelé tolni a kocsi felé, majd mindketten beültünk és 15 perc múlva már a suli parkolójában is voltunk egy kisebb csoportosulás mellett parkolva. Amikor felfogtam, hogy már illene kiszállni a kocsiból, nagyot sóhajtottam, mire Kel felém fordult.

-Nyugi, minden rendben lesz. -nézett rám, egy 1000 wattos mosollyal, amit nem tudtam nem viszonozni, majd kiszálltunk a kocsiból. Amikor becsuktam az ajtót és a beszélgető csoport felé néztem, láttam, hogy mindenki engem néz. Mindig is utáltam a középpontban lenni. De legalább az egy kicsit megnyugtatott, hogy egy ismerős arc azért volt. Tom.
Amikor odaértünk hozzájuk, köszöntünk, majd Kel mindenkinek bemutatott.

-Kris, ők itt a legjobb haverok, Jackson, Rob, és Tom-ot már ismered, Emily, ő Rob barátnője, Ashley, és a barátnőm, Nikki. Srácok, ő itt Kristen, az unokahúgom. -amint Kellan mindenkit bemutatott mindenkinek, Nikki hirtelen megölelt.

-Szia Kristen. Kellan már sokat mesélt rólad. Remélem jó barátnők leszünk. Látom felvetted a ruhákat. Mesésen állnak. -mielőtt bármit is válaszolhattam volna, még egy lány a ölelt meg hirtelen. Azt hiszem Ashley.

-Kristen. Ashley vagyok, de szólíts csak Ash-nek. Én is csak azt tudom mondani mint Nikki. remélem jó barátnők leszünk. -amint elengedett, egy ismerős hangot hallottam meg.

-Ugyan már srácok. Ne legyetek már szégyenlősek. -jött oda Tom, majd megpuszilt, és karját bátorítóan a derekamon hagyta. A többieknek kikerekedett a szeme. Most mi van? Aztán Jackson jött oda, ölelt meg és köszöntött a csapatban. Egyedül Rob és Emily nem köszönt. Nem értettem miért, de nem foglalkoztam vele. Bár Rob nagyon nézett. Lehet betolakodónak tart. Hiszen betolakodtam a barátai közé. De nem értem rá ezzel foglalkozni.

-Kris boldogulsz? -kérdezte Kel, mire bólintottam egyet, majd egy puszit nyomott az arcomra aztán eltűnt Nikki-vel.

-Hol lesz az első órád Kristen? -kérdezte Ashley.

-Öhm, még nem tudom. Még nem vettem fel az órarendemet. Először az irodát kéne megtalálnom. -alighogy kimondtam, Ashley még válaszolni sem tudott, mert Tom megelőzte.

-Elkísérlek. Aztán elkísérhetlek az első óráidra, hogy ne tévedj el. -furcsa volt számomra, hogy ennyire foglalkoztatja őket, a személyem, hiszen már régóta nem érdekli senkit, hogy élek-e egyáltalán. Hozzá kell szoknom, hogy itt igen is figyelnek rám. És ez jól esik.

-Kösz. -mondtam Tom-nak az ajánlatát elfogadva, majd elköszöntünk a többiektől, és elindultunk az iroda felé.


(Robert szemszög)

Amikor Kellan megállt a kocsijával a szokásos helyén, nem sokkal később kiszállt ő, és egy lány, akit az unokahúgának sejtettem. Amikor megfordult és elindultak felénk, elállt a lélegzetem. Ez a lány gyönyörű. Azok a gyönyörű zöld szemei, mely félelemmel és keserűséggel teltek meg, teljesen magával ragadtak, és nem engedtek bűvkörükből. Ahogy a szemét néztem, hirtelen minden megvilágosult előttem. Amióta Emily-vel vagyok, mintha kicseréltek volna. De nem gondolkodhatok ilyesmin. Szeretem Emily-t és ezen semmi sem tud változtatni. Akkor ocsúdtam fel, amikor megéreztem, hogy Emily egyre szorosabban ölel magához. Ekkor észhez tértem: Miket nem gondolok én? Még hogy szép? Nekem barátnőm van. Bár ha jobban bele gondolok: Én hűséget fogadtam, nem vakságot. Amikor Kellan bemutatott mindenkit mindenkinek, és mindenki sorba odament hozzá, hogy üdvözölje, égtem a vágytól, hogy én is odamehessek hozzá, hogy a karjaimba zárjam, és válthassak vele néhány szót, de megakadályozott szerelmem, utamat elálló teste, mely engem ölelt szorosan, hogy ne tudjak odamenni. Amikor Tom lépett oda hozzá, és megpuszilta, mintha régi ismerősök lennének, aztán megláttam, hogy karja Kristen derekát öleli magához, elöntött a féltékenység. Én akartam az ő helyében lenni. Azt akartam, hogy Kristen ajkai az én arcomat érintsék, és hogy az én karjaim ölelhessék karcsú derekát. De már megint miken jár az eszem. Nekem itt van Em. Emily, Emily, Emily! Folyamatosan mondogattam a fejemben szerelmem nevét, hogy jól eszembe véssem, nekem itt van ő. Szeret engem, és én is szeretem őt. Egyáltalán hogy jön ez a lány ahhoz, hogy idejön, és összezavarja az érzéseimet? Mi az, hogy idejön, és már a puszta látványa is kételyeket ébreszt bennem? Már nem kedvelem ezt a csajt. Amikor elment Tom-mal megkeresni az irodát, magamban nagyon is helyeseltem eme tettüket. Menjenek csak. Legyen tőlem jó messzire ez a Kristen.
Ashley csalódott volt, amiért Tom időt sem hagyott neki, hogy egy kicsit beszélgethessen vele, de azzal vigasztaltuk, hogy most már itt fog élni, így bőven lesz rá ideje, hogy megismerje. Őt ezzel vigasztaltuk, engem meg ezzel a gondolattal lehetett volna kikergetni a világból.
Nemsokkal később mi is elmentünk a saját óráinkra. Nekem matek volt az első órám, míg Emily-nek angol. Miután elbúcsúztunk egymástól, bementem a terembe. Becsöngetésig még volt három perc, így addig elővettem a telefonom, és azon ügyködtem. Egyszer csak felnéztem a telefonomból az ajtó felé, és megláttam ott Tom-ot, és Kristen-t, amint épp elköszönnek egymástól egy puszival. Ez a látvány kicsit feldühített, így inkább visszanéztem a telefonomra. Pár perc múlva, egy halk, bátortalan, de annál szebb és csilingelőbb hangot hallottam magam mellől.

-Leülhetnék ide? -kérdezte Ő, mire csak bólintottam, majd amikor bejött a tanár, elraktam a telefonom, és az órára kezdtem koncentrálni. A tanár úr először is megkérte Ms. Stewart-ot, hogy mutatkozzon be nekünk, mint sz iskola új diákja. Láttam rajta, hogy nagyon nem szívesen teszi ezt, de felállt, majd mesélt pár mondatot magáról. A szüleit véletlenül sem említette. Belegondoltam a helyzetébe.
Nem tudom mi lenne velem anyu és apu nélkül. Nagyon szeretem őket. Mindig is a család volt számomra az első. Lehet, hogy neki is. De ő már nem tölthet több időt sem az édesanyjával, sem az édesapjával. Lehet, hogy téves következtetéseket vontam le róla. De hát én nem vagyok ilyen. Meg kell ismernem, mielőtt bármit is gondolhatnék róla. Az egész órát fel sem fogtam. Végig Kristen-en gondolkoztam. aztán csak azt vettem észre, hogy kicsengettek.

-Kristen várj! -szólítottam meg, mielőtt kimehetett volna a teremből. Ő meglepődve fordult meg.


(Kristen szemszög)


Nem kicsit lepődtem meg, amikor megszólított. Eddig ellenséges volt velem. Nem értem honnan ez a változás.

-Ne haragudj. Reggel nem volt módom bemutatkozni. Rob vagyok. Robert Pattinson. -nyújtotta felém jobb kezét, amit készségesen megfogtam. Magamban gondoltam: Ja nem volt módod bemutatkozni, ugyan is barátnőd ott lógott a nyakadban, aki egyáltalán nem szimpatikus nekem. Látszik rajta, hogy nemhogy nem kedvel, egyenesen utál. Megjegyzem fogalmam sincs miért, hiszen egy szót sem beszéltünk, de mindegy.

-Kristen.-válaszoltam rövidem, majd már indultam kifelé, amikor mellém lépett és jött velem tovább.

-Hol lesz a következő órád? -kérdezte. Minek akarja azt ő tudni? Egyáltalán, minek lóg most velem? A parkolóban leszűrtem, hogy nem vagyok egy szívesen látott személy a számára. Mit akar? Rá is kérdeztem.

-Figyelj! Nem kell úgy csinálnod, mintha érdekelne, hogy élek. A parkolóban már levágtam, hogy magasról szarsz rám, szóval most miért érdekel téged, hogy hol lesz órám? -lehet, hogy kicsit gorombább voltam a kelleténél, de meg őrjített hogy most nem tudtam mi van.

-Sajnálom. Tudod Emily miatt voltam olyan, amilyen. Ő...ő, hogy is mondjam? Nincs odáig azért az ötletért, hogy megismerjelek. Bár nem tudom miért. Egyébként nem szarok rád. Sőt. Azok alapján, amiket megtudtam rólad, nagyon is érdekesnek hangzik az életed. Meg szeretnélek ismerni. Én nem vagyok olyan, hogy egy szó nélkül alkossak véleményt bárkiről is. -elgondolkodtam. Még hogy az én életem érdekes. Inkább siralmas. De jól esett amit mondott. Meg akar ismerni. Hát jó.

-Sajnálom. Ének órám lesz. -mondtam vissza kanyarodva az előző témára.

-Nekem is. -mondta mosolyogva, majd elindultunk a következő óránkra. A matekóra szörnyű volt. Olyan távolt ült tőlem, amennyire csak tudott, mintha leprás lennék. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit eredményezett ez a kis beszélgetés és így milyen lesz ez a közös énekóra...

Kristen aznapi, Nikki és Kellan által összeválogatott cucca